Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég Közéleti Tudásközpontjának tudományos igazgatója megkeresésünkre kifejtette: „Megvizsgálva, hogy az Európai Unió tagállamainak korrupcióellenes hatóságai milyen hatáskörökkel vannak felruházva, valamint hogy hatásköreikhez milyen típusú szankciók társulnak, elmondható, hogy
a Transparency International Magyarország jogi igazgatója által felvetett nyomozási jellegű jogkörök szinte ismeretlenek az uniós tagállamok korrupcióellenes hatóságaival összefüggésben.
Hasonló jogkörökkel mindössze a görög (National Transparency Authority – NTA) és a lett (Korupcijasnovēršanas un apkarošanas birojs – KNAB) korrupcióellenes hatóság rendelkezik.”
Lomnici szerint, ami az előnyöket illeti, leginkább a hatékonyság növelésének lehetőségét lehet kiemelni a hagyományos nyomozó hatóságokra, illetve az ügyészségekre nehezedő ügyteher csökkentése révén, hiszen az említett szerveknek számos más típusú ügyben is el kell járniuk a mindennapok során.
Az alkotmányjogász szerint azonban a veszélyeket tartalmazó lista jóval bővebb.
„Egyrészt, a nyomozási és vádemelési jellegű jogkörrel eljáró autonóm államigazgatási szerv, valamint a hagyományos igazságszolgáltatási struktúrát (rendőrség, ügyészség, bíróság) érintő összeütközések, hatásköri konfliktusok könnyen
valódi jogállamisági aggályokat eredményezhetnének.
Másrészt, ha egy ilyen jogkörrel rendelkező hatóság élére különböző okoknál (például a kiválasztási folyamat elégtelensége) fogva nem a megfelelő személyek kerülnek, vagy a szervezet fokozatosan túlzott hatalmat kap, akkor
a függetlenség és pártatlanság sérelmével párhuzamosan az önkényes döntések, tisztességtelen eljárások, valamint a politikai jellegű visszaélések kockázata is jelentősen megnőhet”
– fogalmazott Lomnici.